Adjon isten, ami jó nincs, Vegye el azt, ami rosz! Verje meg, ki a hazának Veszedelmet, kárt okoz!
Én édes atyámfiai, Szólanék egy keveset, S ha nem igaz szóm, az isten Úgy verjen meg engemet!
Azt pedig ne is csodáljuk A mostani napokban, Hogy ha az igaz magyarnak Oly nagy mondhatnékja van!
Mert eddig a szegény magyar, Ha valami baj akadt, Panaszkodhatott magának, - Szólani se volt szabad!
Hej mert nemcsak karjainkon Volt az átkozott bilincs, Kötve volt nyelvünkön a szó, A beszéd, e drága kincs!
Csak magával tépelődött, Aki valamit tudott, Betörött a feje, aki Igazat mondogatott.
Hej ha tudnák úgy, miként én Még a régebbieket, Igaz mondásért milyen sok Jó magyar megszenvedett!
Majd ezt rendre elbeszéli Az igaz istória, - Én ha most elmondanám tán Szívem is meghasadna!
Elég az hozzá, hogy jóra Fordult sorsunk kereke, Áldassák is, de ezerszer A magyarok istene!
Kimondjuk most a dolognak Igaziját, velejét, S akinek nem kell igazság, Mi törjük be majd fejét!
Nem volt eddig a szegénynek Egyebe az ég alatt, Subájánál, mely véletlen Nyakacsigáján maradt.
Lopott, rabolt, s a szegényt is Rabolták idegenek, No de már ezt mindeniknek Az isten bocsássa meg!...
Jövendőben gyönyörüség Lesz már a mi életünk, Kiszenvedtük bűneinket, Már többet nem szenvedünk!
Gazdag már most a szegény is, Mert egyenlő és szabad; Aki most is sopánkodik, Vigye el a muszka had!
Szép lesz, majd ha minden ember A hazáért kardra kél, S a magyarok istenére Tanitja azt, ki nem fél.
Ha valaki szabadságát Meg akarja sérteni, A multakra emlékezik, - És meg fogja védeni.
Háborúkat is viselhet, De nem a más javáért; Saját jó magyar hazája Szabadság és törvényért.
Majd a hadi sátrak alatt Együtt áldomásozunk, Mind szabadok, mind egyenlők, S össze is csókolkozunk.
Akkor aztán rohanjon ránk Az a szolga muszka nép, Fogadom, hogy sírva szalad Hazájába, aki ép.
Akkor aztán majd vigadva Hazafelé indulunk, S azon a jó magyar földön Széles rendet aratunk!
Ha dél felé jár az idő, A kepébe béülünk, Hogy mi hír van a hazában, Az ujságba tekintünk.
S míg jószágaink legelnek, Gyermekeink olvassák, Minő nagy és hatalmas lett A szegény Magyarország!...
Nem hiába emlegettük, Hogy megvirad valaha; Most ugyan betölt csordultig Kivánságunk pohara.
Igyuk ki most a hazáért Ezt a teli poharat, - Adjon isten a hazának Sok jó hazafiakat!...
Cookies on Poetry Cove