Oh, nép! magyar hazának népe... nemzetem! Elhalsz-é te, vagy még tovább is élsz? Az ifjuságnak vége, megöregedél... Féllábbal a sírban... vagy még reménylsz?
Mig ifju voltál, oh! volt egy szép viharod, Hol oly dicsőn halhattál volna meg! Most megöregedél, és sem élni dicsőn, Sem halni nem tud a roskadt öreg!
Oh, ne ragyogna csak más hon ege fölött A dicsőség üstökös csillaga! Ne volna csak annyi dicső nemzet között Dicsőségtelen e nemzet maga!
Ragyog fölöttünk, ragyog a hír csillaga; De gúnyoló sugárral int felénk... Fölöttünk is ragyog a hír üstököse... De csitt! barátim, ez nem a miénk!
Oh, nép! kimondhatatlan sok a te bünöd! Meg tudnád-é gyónni büneidet? Elfeledél sokat, sokat eltagadál, Hogyan bocsátana meg istened?!
De mi a mult? A mult ha egyszer vétkezett, Erkölccsel azt százszor kipótolá; De szörnyeteget szült jelennek az idő, Mely a bűnt erkölccsé változtatá!
S én e borús honnak oly hű fia vagyok! S én e hazát, e népet - szeretem! Én, aki gyűlölöm e népnek vétkeit, Majd egykor érte ontom életem!
Hallgass meg hát engem, hazámnak nemzeti! Én tőled egyet kérni akarok... Hogy majd, ha érted meghalok, halálomért Hideg poromnál ne - gúnyoljatok!
Szó és beszéd... beszédek és szavak... Erőtlen keblek jó fohászai... Hazafi száj és honvédő torok, Reformerek pókhálós szívei...
Ördög, pokol!... meddig tart még ez így? Népem! - nevedről megfeledkezel? Nem pletykanyelv szerezte e hazát, E honért nem beszélni - tenni kell!
Oh, nemzet, nemzet! - hová lőn, hová Arcodról a szemérem érzete? Hová fér el kevély szakállodon A gyalázatnak annyi bélyege?
A közboldogság szent igéivel Zsidóskodol, számolsz, kereskedel... Nem cselszövény szerezte e hazát, E hazáért nem csalni - tenni kell!
Az ősapák szép tulajdonait Kifajult lélekkel megtagadád; De gyilkoló, vészes szokásait Azokkal együtt el nem hagyhatád;
Pazar vagy, hej de zsíros koncaid Idegen föld kutyái viszik el... Nem arannyal szerezték a hazát, E honért nem fizetni - tenni kell!
Oh, hon, legszerencsétlenebb haza! Szomorújáték a föld szinpadán! Rosszabb ennél... mert nincsen életed, És halni se tudsz gyávaság mián!
De én szeretlek. Bennem forr a vér Megvívni sorsod ördögeivel... Vér és halál szerezte e hazát S ha úgy kivánja, érte - halni kell!
Cookies on Poetry Cove