Skip to content
1886–1928

ZUHANY

Árpád Tóth

Vígan rikkant a Pasics, a Pasics: Monarchia! rendre sohse Utasics, utasics! Szerb térdeken kivirágzott a retek, a retek,

Én csak mindig kikötőcskét Szeretek, szeretek! Szerb homlokon retekből nő a redő, a redő, Nem ártana egy tengeri

Feredő, feredő! De a fránya nagy hatalom mind irigy, mind irigy, Így szólanak: a tengertől Elerigy, elerigy!

Bánat árnya Pasics retkén átsuhan, átsuhan, Opasno je, ez nem fürdő, Csak zuhany, csak zuhany!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
ZUHANY · Árpád Tóth · Poetry Cove