Kinyitom, kérem, a lapokat, De akármerre tapogat Szemem bátortalan sugára, Mára
Egyebet sem kapogat, Csak sztrájk-regét és sztrájk-mesét, Szíven döf ez minden vesét, S szelíden guta lapogat.
Persze, önök azt sejtik, Hogy a versem Szerényen oly cél felé lejt itt, Hogy nyersen
A fővárosi nagy sztrájkról dúdoljak, De átengedem én ezt méltóbb tollnak, Mit a papíron Az enyimnél méltóbb Múzsák tolnak,
Na, mit tagadjam? Ugy-e csak hagyjam Gyan Thulára e hősi missziót, Aki, mint pék a kis cipót,
A sztrájkszenzációt úgy dagasztotta, Hogy édes konyha-stílusa Sváb-bogárkáit beleragasztotta. Ó, forradalom!
Ma nem rólad forr a dalom, Ki vérbe mártott Pemzlivel gyártod Véresre Pestet,
Vörösre Budát, Véresre az Estet, S vörösre Bodát. Ó, szent pirosító,
Jövő kozmetikája, Melytől megifjul A vén világ Hervadt pofája,
Ó, vérszagú dolga A forradalomnak, Orra dalomnak Nem téged szagol ma!
Másféle sztrájkok Aggasztanak engem, Más sztrájkok búját Zokogva zengem,
Mert ugye kérem, Szörnyű leírni, S szörnyű kibírni, Hogy a Csokonai-kör is sztrájkol,
Már jó egy hete Nem ad hírt magáról, Sztrájkol továbbá az új egyetem, S az is a májamra megy nekem,
Hogy a városi üzletekben, Óh, mélabús részvétet kérek, Sztrájkol a vagyonmérleg, Mert kérem, ennek van-e mása,
23.000 koronát Fizet a város A vágóhídi jégaszalásra. Sztrájkol az idő, sztrájkol a nap,
S a kamatláb s a kávékon a hab, Barrikádot emel a por és a sár, S sztrájkol a türelmünk, Ha villamosra vár,
Sztrájkol a bájos telefon-központ, S tisztaság-sztrájkkal Reánk a bűvös Pásti-köz ront, S mert a sztrájkra alkalma nyílt most,
Sztrájkolni látjuk a beismerésben A böszörményi hitvesgyilkost, Viszont telítve védügyvédi bájtól, Dr. Kardos Samu
Védzsenije is sztrájkol. Sztrájkol a józanészben Tisza Pista, S hogy valahogy el ne hagyjuk, Sztrájkol a nyilatkozat-írásban
K. Tóth Miska. Istenem, mi lesz e sok szörnyű sztrájkból? Még megérjük, boldog lesz a világ, Örök pechünk elszégyeli magát,
S okulva a fenti gyönyörű példákból, Majd ő is sztrájkol.
Cookies on Poetry Cove