Én vagyok a Szivadar, Közéleti zivatar, Akinek nincs mása, Kimondhatom kereken:
Közéleti tereken Én vagyok itt ugri-bugri Egyiptomi sáska, Drága, kedves, kellemetes
Egyiptomi-begyiptomi Finom kis csapáska. Egyiptomról jut eszembe Cigaretták titka,
Amik nálam kaphatók A fő-fő trafikba, Felhasználom ez alkalmat, S mint ügyes gseft-ember,
Ajánlom a szivarjaim, Ezekbe van becsavarva Legtöbb madzag s kender. Hogy születik az ember,
Elmondom most sorba, Van, ki pünkösd napján lett Egy rózsabokorba, Föld porából született
Ama bócher, Ádám, Borda-csontból nőtt ki Éva Ádám apó hátán. Ami engem illet ím,
Hadd legyen kivallva, Engemet úgy találtak Egy kuba-szivarba, Mint a tengeri között
Kükerice Jónást, Hallgassák meg szívesen Ezt az intim gyónást. Aki engem megtalált,
Elmerengve mondta: Ni, mi van a szivarba! Egy fületlen gombka! Elgurított, s gurultam
Direkt Debrecenbe, S itt trafikot nyitottam A Dréherrel szembe. Így lettem én Szivadar
A civisek táján, S megkezdődött gyönyörű Közéleti pályám, Beláttam: a szivarból
Szépen száll a füst föl, István malom kéménye Mégis szebben füstöl. István malom kéménye
Lett vágyam szivarja, Arrafelé szálldogált Ambicióm varja, Aztán ez is elég volt,
Más dolgokra várok, Ambicióm varjuja Más sajtokért károg. A malmot átengedem,
Hadd pislogjon szépen Immár miskolci béka E kocsonya-lében. Engemet más kocsonyák
Szép reménye renget, Jövendő nagyságomról Édesen merengek. Vágyaim édes szava
Szívembe dumálja, Én leszek a közgazdaság Dicső Gyan Thulája, Vagyok én is nemes fém,
Igaz tula-fajta, S biztatgatom magamat: Rád vár a közgazdaság, Ne könyörülj rajta!
Mert én vagyok Szivadar, Közgazdászi zivatar, Jeges eső, minden, Én mindenhez konyitok,
S közgazdaság bőgni fog, Ha kupán legyintem. Közgazdászi rémregény Lesz e dicső pálya,
Mert megmondom kereken, Közgazdászi tereken Én leszek e mafla város Dicső Gyan Thulája!
Cookies on Poetry Cove