Most jön szépen, csendesen, biztosan Az ugorka-szezon, Amikor élni nagyon unalmas, S meghalni viszont rezon.
Első jele ennek, Mondhatnám úgy is, hogy első fecskéje A Csokonai-kör pályázata Szatírára,
Melynek háromszáz kroncsi lesz az ára, S viszont nem lesz irodalmi becskéje. Most majd a nálunk található Nagy írók
Egész nyáron körmölni fognak, Ha erre gondolok, sírok, S a könnyeim úgy potyognak, Oly bájjal, mint a
Szávay Gyula humort író tollából Az elkeseredett tinta. Pedig t. közönség, megsúgom önnek, Hogy felesleges ez a szép pályázat,
Mert akik megérdemlik a díjat, Azok máris pályáztak. Pályázott például kitűnő Szávaynk V.H.O.Sz.-elnöki minőségben,
Mert beleszatírázott szépen A nagyváradi újságírók belébe, Megokolván, hogy a váradi sztrájknál Közbe miért nem lépe -
Hát egyszerűen azért, mert nem küldtek Deputációt elébe. S tudni méltóztatnak még azt is tán, Hogy egy másik nagy író,
Na ja, az a Géczy István, Az is írt egy szatírát a múltkor, A drága! - Nemzetes asszony szerepelt abban,
Szép zsinóros barchet-nadrágba, Nagyon jól benne volt a darabban A népszínműi műfaj szatírája. S szép szatírát szerzett a tisztelt mester,
A harmadik nagy író, Kit homlokon csókolni a múzsa restell, S akit, ha nem csal a memóriám, Gyan Thulának hívnak talán,
S akinek az az eredetisége, Hogy bele tudja írni egy regénybe A helyesírás egész szatíráját. De a szatíra-írói pályát
Legszebben mégis K. Tóth Miska járja, Felhívjuk a Csokonai-kör figyelmét Az ő korszakos alakjára. Ha a kör érdemei elaggnak,
S fel akarják frissítni őket, Csak válasszák őt meg Választmányi tagnak. Ő az iskolai könyvajándékozást
Figurázta ki, Oly módon, hogy ajándékul A Magyar Siont rázta ki. Vagyis egy oly könyvet,
Egy oly könnyed, Gyereknek való olvasnivalót, Amit a raktáron már beszőtt a pók, S ami úgy hemzseg a vonzó bájtul,
Hogy ha olvassa valaki, Hát elájul, Vagy fülig reped a szája Az ásítástul.
Nagyon szép jutalmat érdemel ezért K. Tóth Miska, A szatíra-szerző hamiska, Amért ennyi kultúrbölcseség
Rekedt beléje, Adjunk neki is, Bármibe kerül is, Félre zsugoriság és félre gond,
Egy díszpéldányban Díszpókhálós és dísz avas Magyar Siont.
Cookies on Poetry Cove