Pajtás, igyunk, vad a világ,
Setét kohóju hámor,
De édes kert a szerelem,
S szelíd lugas a mámor,
Legyen ma társunk Bacchus úr
S a rózsásfürtü Ámor!
Ma még habzik minden pohár,
Hogy mámor kincsét ossza,
Ma még a föld angyalvilág,
Amelynek nincs gonossza,
Holnap minden letünt napunk
Egy-egy komor Kanossza.
Ma még szívünkben ég dicső
Eszmék szent égi kéje,
Hisszük, tövisbokornak is
Terem szelíd fügéje,
S holnap setét káromkodás
A megváltás igéje.
Hamar fakul a drága lomb,
Mely zöld reményszínt lenget,
Hamar zuhan a drága nap,
Mely csiklándón melenget,
S a lánykéz is csak arra jó,
Hogy megsimítsd s elengedd.
Bizony pajtás, rosszul van így,
És sose lesz tán jobban,
Szemünk fényén ravatalok
Üzenő fénye lobban,
S szivünk ütésén hallgatag
Hantok jóshangja dobban.