Hol déli napban vén márványromok
Alusznak, s álmuk enyhe szenderű,
Ragyognak, s fényük enyhe, szent derű,
S aranylón felhőz a szelíd homok,
S aranyhajú aranykisasszonyok
Járják a port, vörös bedekkerű
Finomka misszek, ó, a nagyszerű
Romok közt lelkem is elandalog -
Míg itthon testem unt robotját tengem,
Elküldöm lelkem: menj, ma légy turista,
Utad dús tájak s drága nők közt lengjen!
Légy már, szegénykém, enyhe, könnyü, tiszta;
Jöjj vígan, majd a bús tagokba vissza,
S gyújts aranylámpást a sötétült szemben!