Ó, furcsa társak, emberek,
Köztetek járni nem merek,
Idegen vagyok én,
Búsan bolyongok köztetek,
A jó szótól is reszketek,
Fázós vagyok s szegény.
Ó, voltam én vidám s merész,
Álmok gályáin tengerész,
Ki boldog partokat
Keresne, tündér szigetet,
De nem leltem, csak szivetek,
Mely rosszat tartogat...
És édes táplálék gyanánt
Ettem a lomha bú-banánt...
Mind ellenségesen lohol,
És jó tekintet nincs sehol...
Fáj nektek is az öntudat,
A ti szemetek is kutat...