Kedves Ludas Matyi, hisz ön tudja, Hogy önnek leghőbb híve vagyok, Oly meleg, sőt forró ön iránt szerelmem, Mint a márciusi fagyok.
Ön tudja, hogy Önt szeretem, Mint agyamban a drága kicsi űrt, S csupa gyöngédségből lesimogatnám Az ön édes arcáról a bűrt.
Kedves Ludas Matyi, drága, Ezért hát megbántódva zengem: Nem foglalkozik velem mostanába, S direkt a feledés
Vastag papírjával törül ki engem. Kedves Ludas Matyi, epedve kérem, Szerepeltesse újra szerény énem, Ah, fedezzen fel, drágám,
Nem jó ám így lógni felakasztva A mellőzés szomorú ágán. Azt kérdi ön, mi volna alkalom, Megzengeni engem, ó! ön halk barom,
Hát a Leányvásár premiérje, Direkt rezgett a lelki szakállam, S ázódott isteni kéjbe, Amint e silány darabot illetőleg
Belehatoltam a mélybe. Rossz a szöveg, s a kedvesnek látszó Zene undok, mint a fülbemászó, Tehetségtelen a Borbély, sánta a Máthé,
S Zilahy előtt Ismeretlen a jóízlés-káté. Bezzeg, Ha az én Holdamat adnák elő,
Eztet a darabot, eztet, Eztet a nagy darabot, Amit akkor írtam, Mikor a Múzsa hátul
A homlokomba harapott! Ebbe a darabba jó volna a Máthé, S Borbély Lili dala se volna gixer, S végre lapomban dicsérő kritika
Is íródna egyszer. Ó, kedves Ludas Matyi, ezennel Tisztelettel felkérem, Hogy a színtársulat érdekében
Darabomat illetőleg Minél előbb akcióba lépjen, S írja ki a lapjába szépen, Hogyha a Holdamat egyszer, utoljára
Felengedik a dicsőség egére, Nagy dolog lesz ennek a bére, Nácikámmal együtt Vendégszereplésre
Utazunk a legsárgább Pokol fenekére. Matyi úr, legyen irgalmas a mája, Eszközölje ki a reprizemet,
S még jobban fogja önt szeretni hálás Gyan Thulája.
Cookies on Poetry Cove