Skip to content
1886–1928

NAÍV VERSIKE A HÁZBÉRNEGYEDRŐL

Árpád Tóth

Nincsen übercíher, Azaz kabát felső, De itt van, na, nincs itt? A november - első!

És dohányom sincsen, Se bankó; és se réz, De itt van a derék Házmesterné, Teréz.

Hetvennyolc kilóval Bús ágyamhoz belejt, És ilyen a mondat, Mit hanyagul elejt:

Nemde tudni tetszik, Ma járt le a negyed, Másszon ki az ágyból, És fizessen kegyed.

- Kimászok az ágyból, Bemászok a pácba, Csak ma lennél, Teréz, Irgalmas apáca...

Légy gyöngéd, amikor Két kézre pakolva, Kidobsz a lakásból A sárga pokolba.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
NAÍV VERSIKE A HÁZBÉRNEGYEDRŐL · Árpád Tóth · Poetry Cove