Skip to content
1886–1928

NÁCIKA-KESERGŐ

Árpád Tóth

Gazember a török szultán, Gazember a Tripolisz, Gazember a lenge zefir, Gazember az odol is,

Gazember a bontófésű, És a Takova rendjel, Hétországban csupán csak én, Én nem vagyok gazember.

Gazember a Tibet-puszta, Gazember a mandarin, Gazember a turóscsusza, S gazember e randa rím,

Gazember a Hortobágy, és Gazember a pótadó, Csak én nem vagyok gazember. S ez direkte megható.

Gazember a nyíló május, Gazember a december, És a gazból készült ember, Az is direkt gazember,

Gaz a zene, gaz a fene, Gaz a gáz és gaz a gaz, Gazember az egész világ, Jaj, csak én nem vagyok az!

Nemo bajtárs, drága békám, Ülj ide az ölembe, Brekegj nekem, kis varangyom, Egy cikket a fülembe,

Hadd felejtsem el, hogy minden Nemes állat gaz ma már, Gaz a sólyom s az oroszlán, Csak a szamár nagy szamár.

Gazember a nadrágom is S a kalapom teteje, Gazember a mancsettám is, Mindazáltal fekete.

Gazember a bajuszom is, Bár gondosan lenyírom, Csak én nem vagyok gazember, Jaj, én ezt ki nem bírom.

Járok le-fel nagy búsan, Ilyet még nem láttam: Nem vagyok gazember, pedig Földig ér a lábam.

Elkeseredésemben Tőlem mi is telne? - Nagyot ütök egy vad cikkel A saját fejemre.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
NÁCIKA-KESERGŐ · Árpád Tóth · Poetry Cove