A pápa Mostanába A homlokára Tolta merengve
A pápaszemét, S szólt: Nincs a dolog sehogyse rendbe, Elzengek hát egy rendeletben Egy kis sületlen és keletlen
Pápa-zenét. S ezt írta a pápa: Az olyan ruha, amelyik ki van vágva - Direkte közerkölcs-veszélyes.
Viseljenek a nők is csuhát! Tehát Helyes dolog és felettébb eszélyes Lehúzni a nőkről a kivágott ruhát!
Nu hát! Daz isz czu fil! - hördült fel Révi Náci, Sóhajtva egy puhát, - Ennyi fórt nem adhatok, pápa bácsi,
Most te hallgass el, most teneked ácsi, Most én gyövök, S célba lövök, Belelövök a publikum hasába
Egy cikk-bombát, Egy cikk-rondát, S lefőzlek téged, drága pápa, Mert direkt felöltözöm
Egy szép kivágott ruhába, Hogy városomért dobogó S bősz frázisoktól kotyogó Keblemet mindenki lássa.
Így szólt a Nácika, A drága, dühösz bácika, S kezében, ajvé, suhogni kezdett A csihi-puhi pálcika,
S konstatálta: láccik a, Láccik a hatás, A golyó, amit kilűttem, A publikum hasába tényleg
Lyukat ás! Ebbe a nagy lyukba, A népszerűség-lyukba, Addig gyönyörködött a Náci,
Addig bámult, Mig végre is Beleájult, S így érte utol Nácit a blamázs,
Mert elfeledte a zord legény, Hogy aki másnak lyukat ás, Maga esik bele szegény, Beledől a dugába,
A saját népszerűsége Jól felfogott lyukába. Mert így van az, uraim s hölgyeim, Van, aki hazánk bércein s völgyein
Parcelláz, mint a jó Lichtblau papácska, Van aztán, aki lapot alapít, Publikumot a falhoz így lapít, Mint teszem azt, a drága Gyan Thulácska.
Van olyan is, ki közgazdászi hévben Üti a közt szörnyűmód képen, Mint teszem azt, a dicső Szivadar. S lám most Náci is ilyesmit akar:
Egy-két zajos vexir-vezércikkel A közélet porondján elszántan dsiggel. S köpköd ős szittya-módra, Hogy a köpködő kaszinóba,
Mely néki okvetlen díszt ad, Lehessen dísztag. S ezért minden, minden hiába, Akármit beszél a pápa,
Náci felöltözik szép kivágott ruhába, Hogy városáért dobogó S bősz frázisoktól kotyogó Keblét mindenki lássa.
Cookies on Poetry Cove