Árpád Tóth
Mit integettek, vén hegyek? Mit tudom én: hová megyek? Mit ragyogtok, szelíd tavak? Nem tart már........ a vak.
Ó, nincs, nincs, nincs, nincs, nincs utam, Micsoda árvíz.............. Revesen, gonoszul, rutan Mily kidőlt tönkök fedik el...
Cookies on Poetry Cove