Jaj, de szép ez a Nizza - Ez, tetszik tudni, olyan altruista város, Igaz, hogy most itt is esik az eső, És minden sáros,
De azért most is dől a sok idegen, S itt nyerészkednek rajtunk hidegen, Persze - altruizmusból teszik ezt: Hogy végre a szegény nizzai
Spekulánsoknak, E kedveseknek és kulánsoknak A zsebük szintén tele legyen, Mint például nekem.
Jaj, de szép város ez a Nizza, Minden spekulánsa hogy meg van hízva, S barátom, a monakói király, Megérti, hogy nekem mi fáj:
Ja! - mondta tegnap is a hotelben, Mikor keservesen keresett Pénzecskémből ott megebédeltem, Ja! - mondta nekem őfelsége,
A régi jó időknek vége, Ezek a komisz ujságírók Mindennek elévágnak idején S észreveszik, kedves drusza,
Ha az ember üzlete kusza, S ha Albertéknek vaj van a fején! Jaj, de szép város ez a Nizza, Bár tulajdonképp
Még sincsen olyan szép, Mint odahaza a - Libakert. Ó! mert Nizzába már elspekulálták
Előlem a finom telkeket, S kissé sérti bankári lelkemet Az ilyen becstelen konkurrencia. De hiába! Ilyen emberek is vannak!
Ezek a nizzaiak például Mindig csak nyerészkedni akarnak. Ó! Liba-kert! Miért, hogy vágyam csak hozzád kell terelnem?
Bár újabban galiba-kert Lettél rám nézve, egyetlen szerelmem! Ó, altruista szívem hő szerelme! Ó, Liba-kert!
Telked hússzoros áron csak még egyszer kelne, S ne volnál nekem gyászos hiba-kert S ah! csiba-kert! Ó! falho’vert
Engem kissé a Liba-kert, S most itt heverem Ki a sok rosszul sikerült sánszot, S itt keverem
A hotelben a pasziánszot, Tűnődve búsan, Hogy kissé jóhúsban Lévő pénztárcám mért jutott ily búra?
Minek neki Ez a nizzai Száműzetéses soványító kúra? Most itt Nizzában karnevál van,
Egy álarcos bálban Én is megjelentem. Furcsa! hogy álarc nem volt rajtam: Csupaszon, szépen
Mosolygott bankári képem, S mégis vihogva fordult utánam Az egész farsangi tömeg, S az álarc-versenyen az első díjat
Altruista blattom nyerte meg.
Cookies on Poetry Cove