Skip to content
1886–1928

KRISZTUS-KÉPRE

Árpád Tóth

Szelíd gyermek, mért késztetsz, hogy megálljak, Felém mért nyújtod nyájasan kezed? Szívem, mely mindig későn érkezett, Szelíd gyermek, lásd, lomha, furcsa, bágyadt.

Leomlanék csókolni jászolágyad Mint ki mirhát hoz, s kit csillag vezet, De lásd, a mirha s csillag elveszett, És eltemettem minden drága vágyat.

Álomsereg víg Fáraója voltam, S szép katonáim zengő csodasorban Vittem dőrén, amerre örvény tátong. S most itt vagyok, szelíd szavadra vágyva,

Mert nem maradt más bennem csak a gyáva, És gúnyolódnám, s ajkam halk imát mond.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
KRISZTUS-KÉPRE · Árpád Tóth · Poetry Cove