Kis kacsa fürdik Fekete tóba, Szép tintatartóba, Aztán elindul
Kalandos útra, Kánikulába, A Gyan Thulába S a hírlapokba.
Ismerik urak És asszonyságok, A hasábokról Kedvesen gágog,
Ugorka szezon Leveit issza, Ő most alkalmi Zsurnaliszta,
Ő most a lapok Főmunkatársa, A hírlapíró-toll Őt szúrja nyársra.
Neki örül most Torontál, Bácska, Szóval mindenütt ott van A hírlapokban
A kedves, finom Nyári kacsácska. Ilyen kacsa volt, Kövérke, drága,
Mely átrepült a minapába A völgyeken, Sőt hegyeken, Csegén, Hadházon,
Sőt Egyeken, Hogy meglesz nálunk, Bármit csinálunk, Az egyetem.
Ilyen kacsa volt nemkülönben, Mely megdöbbenést szülhet önben, Hogy Szávi bácsi, A csengő-bungó
Apa-mungó, Már elpártol A munkapárttól, S végre,
Esetleg mához öt évre Az egészen tűrhető Költők közé lép be. Hát kérem, ily kacsák keringnek,
Mik legjelesebb jelesinket Szószba Mártják. Kacsa például az is, hogy a kártyát
Kardos Samu utálja, S hogy Szivadar, Ha számolni akar, A cipőit is lerántja.
Holott ez aljas rágalom, Mert Szivadar, Ha számolni akar, Tovább számolni tíznél most se tud még,
S így tisztán jő ki, Hogy a cipői Lerántására sincsen semmi szükség. Na, és itt a legkacsább kacsa,
Az ember ettől elképed, És olyan képet Vág, Mintha önmagát
Vágná Képen. Kérem szépen, Arról van szó,
Egy regésen hangzó Kacsa arról gágog, Hogy Révi Náci A város dolgai körül
Végre Mindent rendben látott, S most örül, S hálásan kacsint az égre.
S belátván, hogy most már Vége Küldetésének, Kukutyinba
Veszi ambiciói útját, S a város-purifikálást ott kezdi, Amennyiben Elkezd ott is - zabot hegyezni.
Cookies on Poetry Cove