HOZZÁ...

Kedves Lukács, Ejnye, mit hallok? Az a sok csúnya tanu bácsi Mind önre vallott?

Önt szépen belevitte a bajba A Magyar Banktól a Vajda S a cvikkeres Sándor Pali, Aki szigorúbb volt, mint a Bali,

Nem is említve Károlyi grófot, Aki az ön gyomrába srófolt, És nem említve Paduch úrt, Ki önbe szintén beleszúrt.

Hát így van az, lássa, Megégeti az ember száját A forró kása. Már minden kétséget kizár,

Hogy rossz bolt volt a panama-bazár, És bár semmit se vallott Jeszenszky és Kazár, De jött s átgázolt önön, mint egy Pulmann,

Az Ullmann, ah, az Ullmann! Ajajaj, Nagy a baj, Kiderült hogy több az ön fején

A vaj, Mint a haj, Jajaj! Kedves Lukács, ön most több ízben

Beleesett, s bent van a vízben, És e vízbeesés okából Direkt só-oldat lett magából, Mert szó, ami szó,

Most már nem tagadhatja le, Hogy só, ami só! De önt ne vágja bú kupán, Mert vannak még mindig,

Kik önt szánva tekintik, S önre gondolnak csupán. Im, önnek bizalmat csicsereg Helyben is a mungósereg,

S ha ön a fránya Désy-pörbe, Amint látszik, végképp letörne, A helyi mungó-frakció Részéről azonnal megindul

Egy mentőakció. Ön ugyanis, ha értesülésünk Nem téves, Elmúlt már ötven éves,

S így most már, bár sajnos, tudva van, Hogy önnek némi múltja van, De mégis tekintve aztat, Hogy ön a pártkassza körül

Tapasztalatokban gazdag, Tehát derüljön ki az ön képe, Mert a helybeli mungók népe Beprotegálja önt, hadd súgom én meg:

Egy kávéházba - kasszatündérnek!