Ó, nézd, ma mint egy roppant hüllő sárga
Szeme, úgy ég a hold, és ide les,
Meredten nézi fájó, ideges
Földünket, szörnyü látványokra várva.
Most a pokol minden kapuja tárva,
Mellén az öngyilkos helyet keres
Pisztoly csövének, tűzvészek veres
Lángtornya leng, s fertő a szűzek ágya.
Ágyú ugat, tört testekkel vadul
A dúlt felhőkig labdázik Hadúr,
S káoszba dől a rongyolt föld az éggel, -
Bús, átkos emberhomlokomhoz érve
Nem reszket hűs kezed szelíd fehére?
Nem félsz-e, hogy fellobban, s füsttel ég el?