Hegedülnéd, sóhajtanád,
Kiáltanád, ordítanád -
Hiába!
Nincs ember ezt meghallani,
Nincs isten, hozzád hajlani,
Te kába.
Mint hárfa, zsong a vén ideg,
Azt zsongja, hogy kinek, minek
Az élet?
A könnyed a szemedre fagy,
Csak azt érzed, magadba vagy,
Sötét lett.
Elmúlnak fények és tüzek,
Fák és asszonyok és szüzek,
Ó, jaj, jaj!
Mint távol délibáb rezeg
A hozzád hajló lágy kezek
Fehére,
Egy hang keresi a füled,
Kié, kié is? Oly süket
Arcod keresi egy ajak,
A csókok már lesíklanak
Te...., te régi hév,
...... te negyven év,
Húsz év is volt-e?
Ó, csak még egyszer! - mondanád,
Sóhajtanád, ordítanád:
Ó, csak még egyszer!
Bíbor egekbe, szűz azúrba,
Átkot lihegve, imát gyúrva:
Ó, csak még egyszer!
A víztükrön susog a nád,
....... ne tépd a szád,
S némán lefekszel.