Skip to content
1886–1928

HARANGVIRÁG

Árpád Tóth

Harangvirág, harangozz, hallgatom. Szeretnék boldog lenni egyszer. Boldog lenni, nagyon, nagyon. És nem leszek, ha nem igyekszel.

Most süt a nap, kék csoda vagy, Harangvirág, illat s zene a kelyhed, Ha van, őrjítő titkodat Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed.

Jaj neked, ha most legurul a nap, És kék szépséged áhítata lusta, Meg nem rezzenti holt szirmaidat Többé az Isten semmi angelussa.

Fagyott virág, majd állasz a tetőn Az özvegy erdő barna bánatában A hideg felhők alatt reszketőn, Sírnál, de hangod nem talál utánam.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
HARANGVIRÁG · Árpád Tóth · Poetry Cove