Egy szó nyilallott a hazán keresztül, Egy röpke szóban annyi fájdalom, Remélem is, hogy önöknek ezúttal Direkt szívükbe váj dalom.
Mi történt? Mily csapás? Tudják önök, ah urak, s drága delnők? Persze most maguk azt hiszik, Hogy én itt azért jajgatok,
Mert Tisza lett miniszterelnök. Pedig rebegő Szűmben nem ettől nőtt epekő. Persze,
Mert mi is van abban, hogy Tiszának Ilyesmihez is van mersze? Megvallom, engem nem sodor viharba, Hogy milyen zsandárok nőnek
A drága Biharba. És rám az se leverő, Hogy ez a kapitány, ez a Gerő Karddal
Akarta dirigálni, hogy milyen Legyen a parlamenti kardal. Tisza magát már máskor is me- Gerőltette,
Kis botrány a sok nagy botrány közt Gerő tette. E szenzációk dús halomban Ne zengjenek ma bús dalomban,
Engem minden hidegen hagy ma. Ellenben mit szólnak ahhoz, kérem, Hogy drágább lett a hagyma? A hagyma, a hagyma,
Érte búm nagy ma, Hangsúlyozzam azt talán, Hogy minden művelt család asztalán E gyengezöld növény mily gyakran
Áll ma? Én nem hangsúlyozom, csak mondom, Övé a pálma. Nos,
Ennélfogva kínos Feltűnést keltett, hogy mára Felment a hagyma ára. És ismertetve e tényt,
Kell, hogy szomoru fényt Vessek gyarló Népemre, mely direkt pazarló. Képzeljék, kérem,
Az az értesülésem, Hogy népem sok millió sarja Most Tiszát ünnepelni akarja, S bár ez költséges üzlet,
Minden hagymát összetűznek Koszorúba, mily szenzáció, S egy deputáció Ráfüggeszti
A geszti Nagy ember feje tetejére.
Cookies on Poetry Cove