A válság Már kissé sokáig húzódik, Ez tisztára gonoszság s álság, Sőt Pató-Pálság,
Hogy a válság Meg nem oldódik, sőt halasztódik, Meg kéne már egyszer oldani ezt, S nem tűrni, mint török a fezt,
A Ludas Matyi tehát ezennel Egy megoldási akcióba kezd. A helyzet kulcsa, eláruljuk mostan, Egy nénike kezében csörög,
Ki a Royal-kávéházi szorosban Sötét, bús helyen búsan üldögél, S ebből, már úgyahogy, Megél.
Ő gondosan szemléli a hírlapokat, S készít belőlük kis papírlapokat, S így egy-két zuglap darabból Konstatálta végre,
Hogy a politikai béke Lehetősége merre barangol. Higgyenek e forrás hitelében, Ó, higgyék eztet,
Hogy a válság dűlőre vitelében Csak Gyan Thula lehet A vég és a kezdet. Ha ő lesz a miniszterelnök,
S egy programmbeszédet elnyög, Dühében megpukkad a válság, A provizórium, A rezolució
És minden, Mint a pinty, Vagy a veréb, Ha a farka hegyét
Sóval meghintem. Ezt a sót, Melyet a válság farka hegyére Kell hinteni
Megtalálta Gyan Thulácska, S nagyot ütött a saját begyére; Mondván:
Kabinetem most megalakítom tán, Vagy mi! Senkit se fogok kihagyni, Akikből toborzódik
A hithű analfabéta-világ, S oly dísznövény közéletünkben, Mint a parkban a - tökvirág. Szóval ez szép kabinet lesz, kérem,
Mellyel önök elé sietek, A Royal-nénike Se nyitogat különb kabinetet! Hát például
Hadügyminiszter lesz - Turai bácsi, Mert neki van sarkantyúja, És cselédszerző akadémiája, Ha ő a harci trombitáját
A zsebkendőbe kifújja, Holtra dagad az ellenség mája, S ha ő lóra ül, azaz a - Lórira, A papagájra,
Vész már minden nációra, Zsidóra s gájra. A kultusztárcát Magam én, Gyan Thula, látom el,
Ajkacskám kéjjel tátom el, Ha valami kulturügy elém kerül, Ellátom a baját emberül, Arra több kultúr-hajnal nem derül,
Ha egyszer hasába nyitok, Úgy tönkre lesz menve, Mint szép regényem: a Titok. Hortobágyi miniszter címmel
A földmívelési hatáskört Szentesi bácsinak nyújtom át, Mert ő tenyészt legtöbb ökört, S más ilyen zsíros izéket,
Miknek érdeke a Hortobágy-ügyben Bőg és röfög és béget, Ő a Hortobágyot Mindig is hasznosítni vágyott,
Persze a saját érdekében, Neki Fortuna istennő az ángya - S az ángya térdeképpen Illeti őt a Hortobágy éppen.
Belügyi tárca címen Révike Nácika kapja A panama-szaglászati teret, Mert ő a becsület apja,
S a csatornákról cikkezni szeret. A multkor például megírta, Hogy a saját bélcsatornáját, A kutyafáját!
Ha őrködőn nem vigyázott volna, Szintén el........ák volna. Kereskedelmi miniszter Libakeni Albertke lenne,
Aki a közgazdaságért Tűzbe, sőt - Nizzába menne! Ő mindent parcellázni fog, S ha idefent már nem lesz dolga,
Belzebúb Barátságos parcellázásra hívja A legsárgább pokolba. Végül
Nem lehet meg a kabinetem Németh András nélkül, S bár a közönség belekékül, Ő lesz, aki a külügy macskáját
Feltálalja finom külügyi nyúlnak, A diplomáciai pancsok Keverésében E vendéglői mancsok
Majd pompásan kutyulnak. S ha Európa Beveszi e külügyi főztöt, Hátralévő napja nem lesz túlsok,
Beadja a kulcsot, S az örök béke ügye győzött. Ez lesz a Gyan Thula kabinetje, S ha a vállalkozásnak
Nem lesz jó kimenetje, Gyan Thula nem sárgul epébe, Egyszerűen belényúl A regényírói zsebébe,
S elővesz egy adag regényt, Beadja kabinetjének, S megmérgezi szegényt.
Cookies on Poetry Cove