Újra megjelentem,
S újra könnyet ontok,
S ráadásul egy szép
Szezon-verset mondok.
Csinos-kis szezon-vers,
Direkt megható ez,
Meg is hallgathatja
Szépen, aki jó lesz,
Aki illedelmes,
Engedelmes módon
Eljár a Bikába,
Hogy ott becsapódjon,
S méregdrága pénzért
Dühében a nyelve
Végre is kilógjon.
Gyan Thula kartársnak
Ajánlom e verset,
Mert ő is lapjában
Gyakran tálal közre
Sok zöldet és nyerset.
Illatozzál, kis vers,
Lelkem gomblikában,
Mint Szivadar kartárs
Közgazdász berkekben
És én a Bikában.
Ez a kis szezon-vers
Arról érzeleg ma,
Hogy a farsangban is
Legjobb kincs a flegma,
Ezt bebizonyítnom
Könnyü, mint az álom,
Eme kis esettel,
Mely nálam esett el
Egy bikai bálon.
Akkor este, kérem,
Annyi volt a vendég,
Mint az elemiben
A zsúfolt növendék,
S ezek a vendégek
Mind a foguk fenték,
S minden fog ezt fente:
Valamit már ennék!
Ijedten jött hozzám
Valahány pincérem:
Jaj, mit adjunk enni?
Spájzban és konyhában
Nincsen semmi, kérem!
Mosolyogva szóltam:
Fődolog a flegma,
Hát feltétlen muszáj,
Hogy ők egyenek ma?
Nem feltétlen muszáj,
Hogy épp ők egyenek,
Elég ha egy eszik,
Ha a fene eszik.
Hát az egész bandát
A fene egye meg.