Fel, honfiak, polgárok, talpra! Itt a dicsőség reggele! Pardon! De én ezennel kirántom
Fényes kardom! S bátran jelentem ki: Mindenki Rázza le az összes láncokat,
S csapja be ünnepi lázba A zálogházba, Itt a dicsőség reggele! Itt van, szavamra mondom
Tehát bon ton, Ha a forradalom zászlóit Kibontom. Fel polgárok, összes Schwarzok,
Lángoljanak az arcok, Mert mi, kik elnyomatunk s üzetünk, Ma mindenkinek megfizetünk, Kivéve a Royalban a Kiss Adolfot,
Akinek - mit tagadjam a dolgot - Tartozom néhány feketével, Fel, polgártársak, hősi hévvel! Na!
Kezdődjék népünk rohama Ma! Hadd mondja az irigy világ: Das ist merkwürdig!
Debrecen ismét dicsőségben fürdik! Tisztelt olvasóm, fel, fel! Felkelni ne mulassza el, Mutassa meg, hogy ember a talpán,
S jobban fel tud kelni, mint az albán, Higgye el, nem hiába sarkalom, Felkelni itt a legjobb alkalom, Higgyen e forró dalnak,
Most csinálhat ön Legolcsóbban forradalmat! Kár volna elpotyázni, ó! Itt van, megnyílt
A nagy forradalmi occásió! Ön elmereng talán Csekélységem dalán, S megkérdezendi,
Hogy ezt dalom Mily alapon zengi? Nos, ne legyen lázas az érverése, Íme, csekélységem érvelése:
Nos, tehát nézze, Önnek most kevés a pénze, Viszont drága az építőanyag. Tehát ne legyen hanyag,
Most lépjen tettre, Ne halassza a jövő keddre, Most kaphat a tanács jóvoltából Téglából, vasból és fából
Egy ingyen forradalmi barikádot! Hol? Hát ahol bontják a Bikát, ott!
Cookies on Poetry Cove