Elhagytak Isten jó angyalai: A Hit, a Kedv, Egészség s Fiatalság, Hej, Szerelem! te szép sehonnai, Csak te fordítod még felém az orcád
S áltatsz, mint asszonynépet... Állj odább! Ne gyújtogasd parázzsal őszi vágyam, Hervadni-fájó nőkkel tégy csodát, Mint egykor Kleopátra udvarában!
Ott bíbor-ágyán láttál egy királynőt, Miattad égett barna kebele, Mint két súlyos gyümölcs, mely bánatfán nőtt, S a vágyak bús magvával volt tele -
Ott fényedtől csillogtak néma jajjal Az olajosan reszkető szemek, A vágyak bús magvából tört olajjal, Lassú könnyekkel fényesítve meg...
Menj, Szerelem, nőkkel busongani, Nótám se sír, könnyem se hull utánad, Cécótlanok a férfi útai, S magányosan szép minden férfibánat.
Guruljon szét ajándékod, ha volt, - S adtál-e mást, mint kínt meg törpeséget? - Ritkuló lomb közt hiú, őszi folt, Vén, piros pompa, jobb lerázni téged!
Gőggel, kopáran, némán, egyedül, Hadd lépek így a végső, csöndes útra, Ahol a titkok lombja feketül, S lehull az élet hazug koszorúja.
Elhagytak Isten jó angyalai: A Kedv, a Hit, Egészség, Fiatalság - Eredj te is, édes sehonnai, És csókold meg egy asszony könnyes arcát!
Cookies on Poetry Cove