Elkopik az ember,
Elvásik az élet,
Édes szerelemmel
Én már sohse élek.
Régi Vénusz-szobor,
Letörött a karja,
Feküszik a komor
Földekbe takarva.
Tedd ide a kezed
Csöndes homlokomra,
Simogasd meg, esteledik,
Hull a kedvem lombja.
Úgy eszmélek rája,
Ha nedvesen megcsillan egy
Asszony piros szája.
Egy jó szivar mellett,
Egy pohár bor mellett,
Azt gondolom, hogy ennél több
Sohase is kellett.
Csöndes nóta mellett,
Jó borocska mellett,
De sok időm, kedves időm,
Boldog időm tellett...