Egy helyben ülni resten, nézni a
Tapétarajz kúszását a falon,
Üres szemedbe tompán gyüjteni
Mindent, ami körötted tarka lom.
Lehajtani megadva a fejed,
Mert ott az este és az unalom,
Ó, mit beszéljen, aki fájni sem mer,
Mért vagy te itt, szomorú úriember?...