A messzi, drága tűzi vészt,
Mely fellobog az esti horizonton,
Ne nézd, ne nézd,
Ó, messzi már minden Páris és London!
Ó, messzi már minden csuda,
Zenével, fénnyel és orommal,
Közel csupa
Vak táj, a légbe festve bús korommal!
Közel kopott kert, unt lomok,
S szívedben a bú parkja, árva kis táj,
Tönkök s romok,
S ha lágy szellő csókolja, akkor is fáj.
Ki elvesztette önmagát,
Jobb sorsát már ne lesse mégis,
Mert csillagát
Zuhanni hagyta már a kegyes ég is.