Skip to content
1886–1928

BOLDOGSÁG

Árpád Tóth

A zöld gyepről kék füstöt ereget Setét fenyők fölé piros parázs, Csengőt egy pásztor csöndes nyája ráz; Van még boldogság?... Istenem, lehet?...

Békén görbül botjára a gubás; Ily mozdulattal nézte őse rég Betlehemben Mária gyermekét; S egy messzi bölcsőn felsírt már Judás...

Jaj, minden üdvünk búval viselős, Az ifjú ágon boldog alma kél, De százezer mérföldről már a szél Elindult, melytől zuhan a gyümölcs...

Várj, enyhe perc!... Teleszívom tüdőm, S a csenden át úgy rémlik: csendesen Egy percre most megáll szemközt velem Halálom, mely közelg a bús időn...

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
BOLDOGSÁG · Árpád Tóth · Poetry Cove