Skip to content
1886–1928

BE FURCSÁT ÁLMODTAM...

Árpád Tóth

Be furcsát álmodtam az éjjel, Hahó, hahó, Lefutok kacagva a lejtőn, Ma csupa zengés a szivem,

Ma kínom távol ormán rajt pihen Halk, puha hó. Nézd, hó esett az éjjel, Hűs és szelíd, mint álombeli bú.

De dalolnak a fák, Aranyszínü láng Fodrozza a felhőt, S a hegyi ösvény vadrózsa-szagú.

Lefutok kacagva a lejtőn, Hahó, hahó - Odalent csendben megpihenek, Messze merengnek a nyitott szemek,

S szívemben csendesen Szitál a hó.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
BE FURCSÁT ÁLMODTAM... · Árpád Tóth · Poetry Cove