Skip to content
1886–1928

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA

Árpád Tóth

ÁDÁM Ó, nő, ha te meg tudnál érteni, Milyen nehéz nekem ez új szerep, Ki Fáraó valék a jó Madáchnál

S Danton, satöbbi, s ím most mi vagyok? Polgár vagyok a híres Debrecenben. Ó, nőm, ez mindnél rettentőbb szerep, Mert itten, angyalom, még több a por,

Mint Egyiptomban a nagy szfinx körül, És itt a nagy Dantonnál is rettentőbb Forradalmár a deli Révi Náci... Ó, Éva, nőm, mily szörnyű is a sorsom,

Mily szörnyű az ember tragédiája... ÉVA ásítva. Kérlek, kedves Ádám, kedves Schwarz, nagyon unalmas vagy. Direkt olyan unalmas vagy, mintha csak

ugyan az Ember Tragédiáját játszanád az Esterházy-díszletekkel. Légy szíves, és ne szavaljál te jambusokban, mert az már egy tisztességes darabban nem divat. Hiszen te nem akarod megnyerni az akadémiai Kóczán-díjat

ÁDÁM lemondó keserűséggel. Ó, nő, te nem is tudsz megérteni, Nyilatkozz inkább, hogy mi van ebédre? ÉVA büszkén.

Paradicsom! ÁDÁM Paradicsom! Mereng.

Paradicsom... szivemben Régmúlt idők szelíd hárfája zeng, Régmúlt időké, mikor még az éden Virágos útjain bohón bolyongtam,

S nem ettem még a tudás zord gyümölcsét, S még nem tudám, mi az, hogy szenvedés, S mi az, hogy Nikita és Tisza Pista! De lássuk, nőm, a paradicsomot...

(Kavarja a paradicsom-szószt; Lucifer, mint bontófésű, kiemelkedik a tálból. Görögtűz.) ÁDÁM

De hah, mi ez? Hogy kerül a csuszpájzba A bontófésű? Te vagy, Lucifer? Ki minden üdvömet megkeseríted? Hát már oly sok bolyongás és csalódás

Után ez egyben is csalatkozám, A házi kosztban? LUCIFER kajánul. Ember! csalódni örök végzeted!

ÁDÁM felugrik. Vezess új útra engem, Lucifer! (Lucifer egy villamosra vezeti Ádámot és Évát, s kirándulnak a Nagyerdőbe.)

ÁDÁM leszáll a villamosról. Ah, Lucifer, míg jöttem a vasúton, Kirázta lelkem és kirázta bélem, S mikor indultam, ifju Schwarz valék,

S most már az aggkor hava hull fejemre... LUCIFER Schwarz, ne panaszkodj, jöttél volna tegnap, S április hava hullt volna fejedre.

ÁDÁM Mondd, Lucifer, mért nincsen itt elég pad? LUCIFER Ne bántsd e titkot profán kandisággal,

Ha így rendelte e város bölcs tanácsa. ÁDÁM És mért van még több por, mint odabent, A város bűzös utcáin vala?

LUCIFER Hogy el ne feledd: por és hamu vagy, S mellesleg: még nincsen vízvezeték... ÉVA

Ó, bár megérném, hogy az is leszen. LUCIFER Asszony, hisz Sovárgás a neved. ÁDÁM

Én mindazáltal megiszom egy spriccert. LUCIFER De itt az ára ötszáz korona! ÉVA

És én letépek egy kicsiny virágot... LUCIFER De itt a fűre rálépni tilos! ÁDÁM szívből.

Úgy hát vezess, Lucifer, Debrecenből! LUCIFER Vigyázz, könnyelmű szó hagyja el ajkad, Debrecen után már csak a pokol jön...

ÁDÁM De hisz a Pokol-mulató megbukott!... (Egy rendőr igazolásra szólitja fel a társaságot, s lángpallossal és tolonckocsin kiűzi őket.)

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
AZ EMBER TRAGÉDIÁJA · Árpád Tóth · Poetry Cove