Az én bús ajkamról Haj, csak csupa jaj száll! S mint a pici hajszál Abba a levesbe,
Amit nálam főznek, Úgy lóg bajszom éppen Sós, bús levesében A lecsurgó könnynek...
Arany-Bika-Boci, Boci-boci tarka, De megdöfött engem Arany-Bika szarva.
Százezer forintom Alig gyűl egy évben, S százezer irígyem Alig enged élnem.
Százezer forintom Zsebre sodorintom, S könnyes szemmel nézek A jövő elébe,
Könnyes szemmel lépek A nálam étkező Pasasok belébe. Pasasok, pasasok,
Fene a hasatok, Zsebrerakom összes Bankótok s vasatok, S ti ennek fejében
Enni kivánnátok? Banketten dőzsölni? - Verjen meg az átok. Csekély ötven kroncsi
Nálam egy teríték, Ilyen piti pénzért Vajjon mit terítnék? Ha ezen tűnődöm,
Kiver a veríték, Pedig már sok jeles Menüt sikeríték. Könnyeimből főztem
Levest, ah, mily étek! Gyér hajszálaimból Garniroztam bőven, S nem kellett tinéktek!
Saját cipőm talpát Szűz-sültté pirítám, Ó fehérneműim Fazékba borítám,
S laskává metéltem, - Mégse kellett néktek, Nem értem, nem értem... Őseimről maradt
Bidermájer rétest, Hűt, sziklaszilárdat, Csaknem ezerévest Különös kegyképpen
Raktam elibétek, Ha még ez sem ízlett, Mifenét ennétek? Ajjajjaj, hajjajjaj,
Brühü-brühü, ávé, Aztán még hátra van A fekete kávé, Suviksszal színezem,
Kőporral ízezem, S zamatosításul Könnyemmel vizezem. Nem birom sokáig,
Boci-boci tarka, Ne bökdössön engem Arany-Bika szarva, Nyomorult százezer
Forintos üzletek, Maholnap itthagylak, Brühühü, bennetek... Eldobom magamtól
Ezt a cudar éltet, Brühühü, bemegyek Konyhámba, s beveszek Egy mákos metéltet...
Ajjajjaj, hajjajjaj, Utolsó itélet!
Cookies on Poetry Cove