Ülj mellém a villamosba,
Fel van szítva melege,
Minthogy nyüzsög benne most a
Kirándulók elegye;
Gyere velem a berekbe,
Ott az élv most nem kicsi,
Belelépsz az emberekbe,
Mint Lukácsba a Zichy.
Vár ott buja, szép tenyészet,
Bodza, bürök és kapor
És kocsiktól hevenyészett
Debreceni, drága por.
S van a cukrászdába mostan
Fagylalt is, két szép szelet,
És a spriccer a Dobosban
Langyosabb, mint képzeled.
És a vurstli! oly szép, mint a
Tündérkert és a mese,
Ing a lenge hajóhinta,
S ring a káplár kedvese,
S káplár úr virzsiniája
Kedves füstöt ver beléd,
Úgyhogy átkot szórsz a tájra,
Hol dohányt mér Verpelét.
S úszhatsz itt ezer gyönyörbe,
Ha a zenét szereted,
Mert füled, e drága görbe,
Hallhat szép hangszereket.
Bőgő búg és verkli károg,
S hacacáré andalog,
És dalolnak a polgárok
S más ily kedves vandalok.
S hogyha éppen elpihennél
Mondjuk egy kedves padon,
Kérlek, mi sem könnyebb ennél,
Ím az éceszt megadom:
Minthogy minden padon ülnek,
Legyen párnád a karod,
És feküdj a fűbe, s hülj meg,
És halj meg, ha akarod.
Szóval, menj, kérlek, a zöldbe,
Erre kér ma halk dalom
A Nagyerdőt üdvözöld te,
Itt a legjobb alkalom.
Menjetek ki sok-sok százan,
Kedveseim, magyarok,
Mily jó lesz! a kávéházban
Végre magam maradok!