Mint te, ah, nyájas olvasom, Az újságokat olvasom, S mint te, elébb csak lapozok, De aztán már galoppozok,
Átnyargalom a lapokat, Szemem lázasan tapogat: Szép vaskos, teleírt lapok, De szenzációt, egy valódit,
Mely szíven lök és mellbe lódít, Hiába, én már nem kapok! Hisz vón elég szenzáció; A négy balkáni náció
Egymás hajában kapar, és Itt gróf Tisza kabaréz, Viszont Fiume kolerás, Sőt az árvíz se toleráns,
S növelni az árvíz veszélyt Kiöntött több programmbeszéd. Horvát földön, ihaj-csuhaj, Pejacsevich az új Cuvaj,
S Nyirbátorban is nagy a gyász, Ott Baltazár az új Vadász. De, ah, hiába, mindhiába, Mindeme szenzációk lába,
Bár mindnek dús illata volt, Nem rúg az én lelkembe gólt. Mert mit nekem a balga Balkán, És mit nekem a nemzet talpán
A drága tyúkszem, Tisza úr! Ah, nekem szemet az se szúr, Hogyan süt mandátum-cipót Ma Dezső, holnap meg Lipót,
Mit bánom én, ha száz vezér-cikk Sóhajt, nyög, köpköd avagy vérzik, Mit nekem minden Hekuba, Számban búsan ég a kuba,
Mindből csak az a ráció, Késik a nagy, a szép, egyetlen, Az igazi szenzáció! S ha kérdenéd, ez mi legyen,
Hogy engem mily bú foga rág, Hogy mi miatt sorvadok lassan, Mint ama bizonyos virág? Hát, kedves olvasóm, no, látod?
Kaptam két heti szabadságot, Ámde hiába lesem, ó! A lapokban a nagy szenzációt: Tartós jó idő várható!
Az idő esős és szeles, S a nap gonoszul üzeni, Hogy sütni ő nem köteles, S mi, bús olvasóm, meghalunk,
De az idén nem nyaralunk, És mint az idő, komorul Szegény, jóidőt váró lelkünk Elborul,
S míg kubánk lassan el lesz szíva, A Schwartzerbe vezetnek minket, S ez új elmekór új neve Lesz: - nyaralizis progressziva.
Cookies on Poetry Cove