A nedves réten át iromba köd
Vonszolta lomha szörnyként kék hasát,
És elfeküdt a hűs füzek között -
S kórók meredtek rajta, mint törött
Lándzsák, melyeknek rozsdálló vasát...
És megakadt a parti fák között...
A fűzfák ágán, mint egy eleven
Csalánkelméjü függöny a szélben,
Lengett a szunyogok...