Skip to content
1886–1928

A MŰBABA

Árpád Tóth

Van már műláb, van már műfog, És vannak már műszerek, Van műfül, műorr, műgége, Mindmegannyi műremek!...

Van vízmű, és van mű víz is, Példa rá a köntösgát, Ott a vízmű úgy szuperál, Hogy direkt művizet ád!...

Van azután egy színmű is, Gyan Thuláé e remek, Ezt a színműt egy szép műszín: A frész fene ette meg!...

Van aztán még egyéb mű is, Például egy elmemű: Szávi tata távirata: Talpnyaláshoz elve hű!...

Mind e műveket azonban Lefőzi egy műremek. Dőderlein professzor műve, Amely mű egy műgyerek!

Műbabát hoz a műgólya, Így lesz eztán a divat, S ez, úgy mondják, a jövőben Szerelmünkre is kihat.

Műszerelem, műölelés, Műcsókokból műnemű, S régimódra születendő Gyermekünk lesz - parvenű!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A MŰBABA · Árpád Tóth · Poetry Cove