A hold, az alma-báju bolygó - Mondják - veszélyes és hamis, Hadd mondok erről egy mosolygó, Csiklandó mókát magam is!
Dalom sajkája hős lovagkor Romantikus vizére ring, - Sok furcsa módi járta akkor: Acélból volt a férfi-ing...
Viszont a drága női meznek Sok titkát, bájos holmikat, Miket ma csipkékkel himeznek, Vas-öv pótolta és - lakat!
Finom kis kor volt! - És e korban Élt egy kedves, nyulánk legény, Legnyalkább az apródi sorban, De jaj, beteg vala szegény!
Azon kapták őt éjről éjre Az alabárdos bakterek, Hogy egyre a kastélyerkélyre Mászkál szegény kóros gyerek!
Megtörtént néha, hogy lepottyant, S majd szétzúzta a meredély, De a fiúnak meg se kottyant, Megint mászott, ha jött az éj...
Hát összeültek a tudósok S tűnődtek, ez hogy is lehet? És lévén tudományuk jó sok, Meg is fejték az esetet.
S szavuk méltó e díszes dalra, Mert bölcsességgel tele volt: Azért megy az apród a falra, Mert vonzza őt a tele hold...
Nos, bölcsesség zsírjában úszott E döntés... csak baj vala még, Hogy a fiú akkor is kúszott, Ha nem volt holdas fent az ég!
A legfőbb bölcset ez gyötörte, És aludni se hagyta őt, S fejét, amely főtt, egyre törte, És amíg törte, egyre főtt...
Kiment éjjel a kertbe, s hát ott, Amint szemét felemelé, Ime pont a fiúra látott: Mászott javában fölfelé!
S fönt az erkély korlátja mellett Egy lánynak ívelt termete, Ő volt! A várúr szőke, molett Ringó csípőjű gyermeke!
Oly teljes volt, olyan igéző, Sejtelmesen vonzó, kerek, Hogy majdnem a bölcs kerti néző Is kúszott már, mint a gyerek!
S vígan dörmögte: éljen-éljen! Hát mégis csak hold-kórja volt! Mert nem fontos, hogy pont az égen Kerestessék - a teli hold!
Cookies on Poetry Cove