A vérnek is jó dolga lesz
Végre,
Amennyiben nem kell neki többet
Kiáltani az égre,
És nem kell neki, mint eddig,
Egyik keddtől a másik keddig
Véres attakokban
Omolni patakokban.
Viszont
Bennünk az sem kelt több iszonyt,
Hogy Bulgária s Szerbia
Elmérgesítik a viszonyt.
Kinyílnak nyalkán
A béke szirmai,
S összebékül a Balkán,
Mint a szinészek és az Irmai,
Megszűnnek az összes zavarok,
S elnyűhetetlen lesz
A békepálma,
Mint a Palma-
Cipősarok.
Béke lesz odakinn
A külföldön,
A szegény béke csak nálunk
Ül földön,
Mert rendcsinálás végett
Kirántotta alóla a széket
Tisza István,
Akit önök előtt jellemeznem
Felesleges is tán.
A béke szomorúan felnyögött,
Felkelt s otthagyta
A miniszterelnököt,
S most facéran teng-leng,
S állást keres,
S mivel ez feltétlenül sikeres,
Lapunkba
Kérdezett, hogy hol akadna
Számára munka?
Lapunk zártakor értesülök,
Hogy valóra vált
A béke reménye,
S állást talált.
Lukács László táviratilag
Hívatta meg,
Hogy ha már úgyis teng és leng a béke,
Lengjen ezentúl
A Lukács-kormány hamvai felett.
Most aztán csak azt várják
E szerény rimek,
Hogy az irigy Tisza hasonló célból
A békét mikor rendeli meg?