Skip to content
1886–1928

A BÁNAT MISZTÉRIUMA

Árpád Tóth

Testvérem, szenved a szíved? Tövis közt kevés a rózsa? Hull hűtlen rózsád? - ne bánjad! Ha fáj is a tövis, de hívebb!

Hull hűtlen rózsád? - ne bánjad! Szeresd meg töviseid, Szorítsd a szivedre őket, Legjobb ölelő a Bánat.

Szorítsd a szivedre őket, A hű Bánat visszaölel, S kerúb-kézzel mutat Igazabb eget és földet.

Kerúb-kézzel mutat Szebb mélységet és távolt Benned és rajtad kivül, Az Istenhez visz utad.

Benned és rajtad kivül Bús mennyekbe vezet, S örök titkok zsámolyán Veled csöndben megül.

Örök titkok zsámolyán Tört lelkekkel összeborulsz, S távolról szomorú dal hí, Holt csókok gyásza talán.

Távolról szomorú dal hí, Új kéjek búja talán, Most születtek az égben, S mennek a földre meghalni.

Most születtek az égben, De a föld csupa halál, Ám jó az ős titkok ölét Ölelve pihenni szépen.

Jó az ős titkok ölét Ölelve sóhajtani, míg Isten némán simogat, S halk béke pereg föléd.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A BÁNAT MISZTÉRIUMA · Árpád Tóth · Poetry Cove