Skip to content
1817–1868

VŐLEGÉNY EMLÉKKÖNYVÉBE.

Mihály Tompa

A boldogság oly közel már, Melyet esdél nyugtalan, Oh, a hű nő birtokával Minden, minden adva van.

Merre a sors vak szeszélye Menni késztet: ő követ, S útadon megsejti jókor A kihányott tőröket.

Szerencsétlen, üldözött vagy S bukva egy botlás miatt, Tudva sűlyedsz kocka, bor közt: - Ő szeret, félt és sirat...

Csak ő nem fog szégyenelni, Míg előled más kitért; És nem teszen szemrehányást, És nem vádol semmiért.

Bajt feled, - s a bántalomnak Tűri uj meg uj sorát... - Egy van, egy bűn van csak, amit A nősziv meg nem bocsát.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
VŐLEGÉNY EMLÉKKÖNYVÉBE. · Mihály Tompa · Poetry Cove