Agyzavaró bor félre előlem!
Életadó fris víz italom,
Tőle vidúl a lankadozó test,
Tőle nyer éltet játszi dalom.
Míg sokat a bús pince-homályban
Vészteli kedv kap karjaira:
Én leterűlök szomjamat oltó
Hűs patak árnyas partjaira;
Ott az ujító nedvet iszom; majd
Benne füresztem tagjaimat;
Csöppjeitől a víg elevenség
Szállja meg izzadt homlokomat.
Fellobog a bor lángerejétől
A kizsarolt kedv s életerő,
És e becses kincs égve enyészik,
Unt napokon bajt hozva elő;
Tiszta vizemtől éber az elme,
S vídor egészség futja erem;
Gyógyszerem a víz, tőle hanyatló
Életerőmet visszanyerem.
Látom, esőtől éledez a tér,
Díszkoszorút nyer fű, fa, virág,
Tőle tenyészik s hozza gyümölcsét
A kikiáltott hírü borág.
Nékem is - a szép májusi reggel
Messze lakomtúl hogyha kicsal -
Erdei forrás tiszta öléből
Kéjeket ád a biztos ital.
Munka ha fáraszt s nyári melegben
Hő ajakimhoz vágyva viszem,
A Tokaj ormán szűrt csodanedvet,
S véle barátit, csak nevetem.
Habkebelű lány! nézd, mi sietve
Fut le előttünk a patak-ár,
Tölts poharamba tiszta vizébül,
Míg zivatartól nem lepi sár.
Rózsakorú lány! így fut az élet,
Szedni siessünk báj-örömit,
Folyja el ajkam csókjaid árja,
Hogyha szerelmem lángja hevít.