Térdem remeg, hajam fehérlik, Orcám redős... öreg vagyok! S az új évet megértem ismét... Nem vittek el bú, kor, bajok!
Az élet mintegy kérdi tőlem: Mire vársz még? minek vagy itt? És tol, mikép a fán letolja Az ifju lomb a tavalyit.
Mégis, mit szivem váltig óhajt És fennhangon kér ajakam: Az: hogy csak éljek! kínosan bár, Kenyér nélkül, hajléktalan;
Ha most meghalnék, el nem érve, Mit szívem oly buzgón remélt: Nem tartanám hosszabbnak éltem, Mint egy kimúló kisdedét.
S mért függök e zajos világon, Mikor csend s béke lesz amott? Mit várhatok még életemtől? Semmit, semmit... csak egy napot!
Melynek fényes, csábos reménye A rég megunt földön maraszt, S gátolja e sárház ledőltét... Azt a napot várom, csak azt!
Szép, szép leend az! sok hasonlót Nem szűlnek évek, századok; Oh, hogy e fényes, e dicső nap Mivoltáról nem szólhatok!
Pedig képét itt hordom... amint Magát lelkembe rajzolá; Ahogy velem volt alva s ébren, Ahogy kisért mindenhová.
Rá gondolék magányom csendén, S ha örvény nyilt hajóm alatt, Rá a börtön fojtó legében, És bujdokolva, mint a vad;
Heves csatákban azt kerestem A por- s füstben szakadt derűn, Hulló vérem- s muló napomra Miatta néztem keserűn.
Sokszor véltem, hogy messze van még, Sokszor hittem, hogy már közel! Sugárit fellövelni láttam: Akkor fedé sürű köd el;
Elhalványult, leszállt reményem, S megint mosolygva tűnt elő, Mint nyári esthajnal világa Lassan mindig keletre jő.
Igy folyt el éltem, - s vén vagyok már De boldogabb, mint annyi sok, Kiknek tört hittel kelle délben A koporsóba szállniok:
Az új évet köszöntve: lelkem A hitnek karján ringatom, Hogy e feltünt év rejti, hozza Ama napot, az én napom!
Oh, akkor életem megújul! Izmam gyors lesz, vérem meleg; Kézen fognak, kik koszorúsan S dalolva közben lejtenek;
Az életnek rozsdája: a gond, Kor, kétség, bánat: egy se bánt! E várt napon lelkem utószor Cseng, villog fényes kard gyanánt.
S ha feltárúl az áldozóknak Ama szent csarnok kapuja, S megzendül a győzelmi ének: Hallélujah! Hallélujah!
Ha tömjénem javát az oltár Izzó tüzére hintenem: Elég, elég lesz,...! vén szolgádat Bocsásd el akkor, Istenem!
Cookies on Poetry Cove