Magyarországon történt a dolog,
- Vagy ha még nem, de megtörténni fog, -
Az ellenség egy vármegyére üt,
Szörnyen pusztítva, dulva mindenütt.
A nemzetőrség számra oly keves,
És ami több, még az sem fegyveres!
Fut, őrjöng, sír az istenadta nép...
Hisz már a harmadik helység is ég!
Az alispán, a vett hirek nyomán,
Rendkívüli gyülést tart szaporán;
S most, hivatlan is, ugy tolonganak
A megyeházhoz a tanácsurak.
,Tekintetes... vagy polgártársaim!
Nagy a veszély megyénk határain,
Mihez fogjunk most? rabság vagy halál,
Mi ránk a jövő pillanatban vár!’
És a gyülés vitatkozik, zajog;
Nyelv akarmennyi, de kar nem mozog:
S egy elkiáltja magát hangosan:
Már a szomszéd helység is lángba’ van!
Egyik egyet, a másik mást akar,
S ez irtóztató rémület, zavar
Közt, mintha a mennyből húllt vón’ oda,
Vágtatva jő egy ezred katona.
S amilyen hirtelen jött a segély,
Ép oly közel van immár a veszély;
És az ezredes szóval beüzen:
Aki csak bir, fegyverre hirtelen!
És ,kardra, kardra!’ felrivalt a nép;
De egy rakás öreg úr közbeszólt:
Nem, nem! Az ezredes urhoz elébb
Küldjünk tisztelgő deputációt.