Kész december Már a kelmed Fehér haja, ősz szakála! De a szíve,
A kedve még Mindig az áprilist járja. Élte lakzi... A gyógyszer torkán
Nem ment még le egy gyüszűnyi, - Mi bordában Szőtték fonták, Hogy el nem tud immár nyűni?!
Hatvan évet Hord a hátán, S megszentülni mégis jókor? Nem szelídül,
Még hamisabb! Olyan kelmed, mint az ó bor. Bor a teje Vén gyereknek;
Jó az új is, jobb a régi! Igyunk egyet, Jó barátim! Mindig csak ez a vers régi!
És viradtig Dínom-dánom, Szól a kakas egyszer, kétszer, De e hangtól
Ugy irtózik! Búvik tőle, mint szent Péter. Búvó-hely a Pince öble,
A tivornyák ősi vára; S halálig nem Kapitulál: Ő esik el utóljára.
Egykor ugyis, Amint tudjuk, Zászlótartó volt a hadban; A zászlóból
Már csak a nyél, A hős tettből egy kulacs van! S ő a talpán Mégis ember;
Egy étetés neki Kassa; Csak azért is Elmegy addig, Hogy magát kisétálhassa.
Olyan föld ő, Hol bürök, gyom, Rózsa, gyógyfű föltenyésznek; Vidor kedve
Röpkedő méh: Hord azokról édes mézet. Gondja nincs a Nagy világra,
Ahol vér és tinta folynak; Maradjon hír A vitéznek, A sok betű meg a molynak!
Nem ad gondot S pénzt kamatra, Zárja bé majd más az ajtót! Ugy is minden
Hasztalanság: Ami csak lesz, ami csak volt! Tudomány, hír, Hatalom, fény:
Látó vakság, fényes járom; Egyik ember Mélybe sülyed, Más elvész a magasságon!
Kelmed, látom, Tartja, amit Salamon szólt hajdanában: Mikép a nagy Bölcseségben
Hasonló nagy búsulás van! Nem is búsult Életében; Jól teszi, bármit mond a pap!
Kik foltozzák E világot: A bölcsek sem boldogabbak!
Cookies on Poetry Cove