POHARAM.

Nem jól vagyunk mi, édes poharam! Ritkaság, hogy belőled bort igyam; Ha iszom is, jó kedvet nem kapok: Eszembe jutván a letünt napok!

Eszembe jut te régi víg urad, - Ki fájdalom, már a mennyben mulat! - Ki egykor a bakatornak levét Csordúlatig tölté, tölté beléd!

Ülénk gazdád körül gyakran, sokan, Hozzá növénk, mint a sás bokrosan; S koccintván, a dal szebb lett veletek, Mint egy ezüst síp bele zengtetek!

Éjfél után, ha gát és fék szakadt, S kedvünk félig bú volt, félig harag; S már nem derű a hegyek homlokán, Hanem vad tűz, mit keble nyögve hány:

Csendültetek... mondván: elég... elég! S a bús hangról rátok nem ösmerék; De képzelém a zárda-csengetyűt, Mely eszmélni hív s fekhelyünkre kűld.

Igy folyt ez, igy! Ki vígan él, az él! Szivünk láng volt, idegzetünk acél; Bú-baj tartós, teher nem volt nehéz. De az öröm oly édes, mint a méz.

Adóztatván ekkép az életet; Egyszer gazdánk lábáról leesett; Hű női kéz kórágyát nem veti... (Család, rokon belőlünk telt neki.)

Homály, csend van körűle; halovány Mécsvilág teng még fogyó olaján; S halál-óra: éber pók ketteget... Jelengetvén a végső perceket.

Ejh mit? ne hagyd magad! reá esénk; Feje alá nyult ő, nyögvén felénk: A pince-kulcs imhol... mulassatok! Majd addig én itt... lassan... meghalok!

Nem vígadánk mi, - de ő meghala... Még a torban szolgált ki pohara; S mi, a bor és kedv edzett hősei: Nem birtuk azt most kiüríteni.

Szűken hagyott, - nem hagyhatott sokat, - Jó szív mellett a halmaz meglohad, - S ugy rendelé: hogy árva és szegény Osztozzanak, mivel birt, mindenén.

Tudván, minő kezekbe nem kerűl: Mi vettünk meg mindent, becsin felűl, Hogy udvarán megütték a dobot, - (Higyjétek el, hogy senki nem lopott.)

Ez vásárolt ekét és boronát, - Minek nekem? szerezze meg ki szánt! A könyveket, - hadd menjen! amit ad A bölcseség, nagyon sovány kamat!

Hanem midőn reád kerűlt a sor, Ki boldoggá tevéd őt annyiszor, Hogy tán benned a jó kedv árja van: Megvettelek, szerelmes poharam!

De hasztalan! vidulnom nem lehet... Mindent elront ez az emlékezet; A szép multat ha jól felgondolom: Vizzé válik miatta a borom!