OLCSÓSÁG.

Igazán, hogy nem látott senki még Olyan jó földet, mint ez a miénk. Dicséretébe kár is kezdeni, Mert az ember nem fogy belőle ki.

Bámulni való sok minden van itt, Vedd csak szemügyre térét, halmait...! De mégis engem mindenek felett: Az olcsóság az ami meglepett.

Épen nem lehet ugyan mondanom: Hogy nálunk a kenyér olcsó nagyon; Mert évenként, - hogy ne mondjak sokat, - Ezren elvesznek éhhalál miatt.

A só is drága! Hja, haszontalan! Az a Mármaros Indiába’ van! A szegény ember épen csak azért Eszik mindig oly sajtalan kenyért.

De bor dolgában már csak semmi baj? - Mert hisz mit vétett Neszmély és Tokaj? Ha a józanság nem borban lakik: Borivó nálunk minden harmadik,

S ha ittam-e már én bort? - meglehet! De drága pénzért lőrét eleget. Igaz, hogy mindez drága egy kicsit, De hisz van pénz! van érte adni mit!

Alattunk a föld kinccsel telve van, Még bizony isten felvet az arany; Mert nem kell e sápadt jószág nekünk; Mi veres garast, - s rongyot szeretünk.

Mi hát olcsó, ha só, bor, búza nem? Oh beh egyűgyü kérdés, Istenem! Hát ami bor s buzánál becsesebb, Kiért teremtve van minden egyeb,

Ki megmarad, bár ág-föld összedül: A lélek olcsó nálunk rendkivül! De tévedésben senki ne legyen: Az ördög se kap már ma lelkeden,

És rája egy rozsdás batkát se költ: - Mint csak nem rég is, ötven év előtt, - Hogy oly templomban imádd Istened, Melyen kereszt van a kakas helyett.

Ezért bizony markodba pénzt nem ont, Mert a világ már nem olyan bolond! Mindamellett ne félj; mert megveszik Eladó lelked, szívesen pedig;

A vásár áll, mint állott valaha, Csak a vásártér változott vala. Vevő s adó egyaránt alacsony, De magas ám bezzeg a jutalom, -

Mert ott, mutattak fel a csillagok Felé; - mutatják itt a csillagot. De tán nyiltabban is beszélhetünk! Ahogy bír: gázol, gázol nemzetünk,

Mert más nép mellett nem feledheti: Mennyivel adós még a sors neki. De sandán nézve ezt a hatalom: Hátratolni vágy titkos útakon;

S e célra önfajunkból szedeget Honáruló nyomorult kémeket. Az ilyen lélek olcsó; fájdalom A honfilélek olcsó itt nagyon!

Láttátok-e már a kezes ebet: Ha koncot tartanak feje felett? Szolgálj! Először rákiáltanak, Szolgál, s övé lesz a letett falat.

Ugy láttátok, a kormány mit mivel E hon sok gazlelkű szülöttivel. Cimet, polcot, rendjelt mutat nekik. S a zsíros koncot ezrenként lesik.

Isten teremtett négy lábbal kutyát, S kettőre áll az, néha legalább; E nyomorultaknak két lába van, Négykézláb másznak mégis untalan.

Megejt galambot gyors ölyű lese, A szarvast éhes farkas ontja le; Nézd a sík oroszlánját, tigrisét: A két fenevad egymást tépi szét;

Tenger nyeli el a zöld szigetet, A magas tölgyet villám csapja meg; S fajunk - fajunkat kész emészteni, Magunk magunknak lévén férgei.

S kik a méregkeverőt büntetik: A nemzet mérge ez, s nem bűn nekik. Mi lesz belőlünk, magasságos ég! Ha ez sokáig így fog menni még?

Hisz e nép végre úgy elkorcsosúl: Hogy egy igaz sem marad írmagúl. De nem, nem! eljő, - el kell jőnie - Az álarc-hullás rég várt ideje;

Midőn rájok újjal mutathatunk: Kik aljasan korcsítgaták fajunk; Midőn a szó harsány lesz és szabad: Megnevezni a vásárlottakat.

S mi lesz fejökre méltó büntetés? Oh mert ezeknek egy halál kevés; Hah akkor, akkor...! hanem meglehet: Hogy e jó nemzet mindent elfeled;

E nagylelkű nép! oh ez megbocsát, Késsel nyiszold bár vérező nyakát; És botlott, de bűnbánó gyermeki Fejét keblére fogja rejteni.

S ah mily érzékeny boldog jelenés... A megtérők ugy megzokognak...! és Függnek megint hű anyjoknak nyakán, Mint feltekergőzött kigyók a fán.

Oh hát még a csók, mely ég ajkakon! A nadályéval mindenben rokon. S látván a hon e hű ragaszkodást: Megkedveli őket szemlátomást;

És régi tetteik megnézve jól: Hát, honárúlás egyikből se szól; Sőt imitt-amott olyan is akad: Mi nem volt más, mint honfi-áldozat.

S jóságos ég! mi nem jő mind ahhoz? Az idő mindent napvilágra hoz: Ők nemcsak az, hogy szent ártatlanok: Sőt érdemöknek rende-száma sok.

S a hosszu tűrés után ideje: Hogy hűségök jutalmát elvegye! Szeresd, jutalmazd hát őket, hazám! Kegyeddel áraszd el egymásután,

Add meg e népnek, amit érdemel: Fenyítőház, - de még jobb a kötel!