Nemes hölgy! im forró üdvözletet Egy hő szív küld a távolból neked! Mint az érnek, mely mossa lábadat: Forrását nem tudod, honnan fakad,
De érzed a kristály-tiszta vizet, Mely lágy hullámival feléd siet; Magam neked ki vagyok idegen: Ez a csermely az én üdvözletem!
Kebledre két édes szülött simul, Egyik fiad, másik szelíd leányod; Mig áldva aki adta, kedvesid Reggel-este imádságodba zárod:
Van más is, aki minden pillanatban Reájok gondol híven, melegen: S emlékökhöz e két szót fűzi lelke: Oh szent barátság! édes szerelem!
S mig egyengetni éltök útait, Jár a jövőn a hű anyának gondja; Van, ki álmain egy tündér-világ Fényét, dicsét, mind-mind fejökre fonja,
Kinek élte, nyugalma, boldogsága, Kedves szülöttidért nem lenne drága; Rajtok kivül, ki mindent meghagyok Szülöttidnek, jó hölgy, az én vagyok!
Emlékezem... szép őszi este volt, - Sárgán hulltak a fáknak lombjai; - Midőn a szív csordultig tele van, Hanem az ajk nem tud mit mondani;
Fiad s leányod karjaimba öltve: Kimentünk a berekbe, a mezőre. Érzelminknek nem volt szüksége szóra... Oh az az est, az a szent, boldog óra
A titok s emlék pecsétje alatt: Örökre itt, itt... lelkemben maradt! Lásd! jó anyám régen a sirba szállott, Megértem én korán az árvaságot;
Mint gyenge hajtás a nyárnak hevén: A szenvedést korán megösmerém! S mert nincs, ki vonna hű meleg szivére, Fájdalmam és örömim osztva, értve:
Anyám helyett, ah mint ohajtanám Jó hölgy, neked mondhatni ezt: anyám! S talán...? ki küldött, csábító remény, Hogy ámitásid tudva higgyem én!
De bár ne is legyen csak színes ábránd, Ez érzés, mit vágyó szivem melenget, Bár a remény nyom nélkül szétenyésszen, Mint szép álom, mint egy forró lehellet:
Mely tartsa hű lelkem hozzátok kötve, Az emléket megőrzöm mindörökre! Ne bánd, oh hölgy! hogy szívök érzetén Hiven hajolnak magzatid felém!
Mint a lóhere hármas levele: Hiven összeforrt hármunk kebele; Halld meg, ha a távollevő barát Emlékezetnek hallatná szavát;
S ne légy kemény a kedves jó leányhoz, Ha lelke tán, mint a vándor-madár, Hol a tavasz virít, az ég sugáros, Az elhagyott vidékre visszajár.
Engedj szivedben nékem is helyet Szeretteid között. - Isten veled!
Cookies on Poetry Cove