Szállj le, szállj le, csendes éj! Alszik a föld, álma mély... Andalító félhomály Leng a hold sugárinál.
Hallja a nyugvó csalit Fülmiléje hangjait; S ugy tetszik, ha felkele, Hogy csak álmodott vele.
Lassan reppenj, éji szél, Míg szerelmed álma von! A harmat születni fél, Reszkető falombokon!
A virágok nappala Csillagfénynél felderűl, Alszik a föld, meghala... Mi vagyunk fenn egyedűl!
Lágyan lejt a hallgatag Éji tájon a patak; Könnyü, titkos szellemek Csapnak át a hab felett.
Jertek, jertek fördeni, Rét virágzó hölgyei! Rózsa, liljom, gyöngyvirág, Nefelejtsek, ibolyák!
S a virágzó gyönge nép A patakba félve lép... S fördik... fördik hűsiben, Bájosan, szemérmesen.
S melyet annyi kar, kebel Bűvösen érint, ölel: Szerelmes lesz a patak... S egy virágot elragad.
Gyorsan észrevétlenűl, Kapta el a többitűl, S örömében csengve foly... Karjain a szép fogoly.
S merre mennek habjai: Halk sohajtást hallani... Míg a szép virág-sereg, Vesztett társán kesereg.
Felkutatva fű, bokor: De a virág nincs sehol! S ah, gyorsabb a csermelye, Mint hogy futhassanak vele!
Nefelejtsnek búja nagy... Szép virágom, merre vagy!? A hab elvitt, édesem... Látlak-e, vagy sohasem!?
És keservében megáll A pataknak partinál; Kérve kéri gyors vizét: Hozza vissza kedvesét!
De az gyorsan fut, csereg... A lefolyt hab tér-e meg? Eltünt boldog óra, ha Jön-e vissza valaha!?
A nefelejts, lakhelyet Választ a bús part felett. Nem tud ő felejteni... Kék szemének könyei
A gyorsan futó patak Hullámába omlanak. -
Cookies on Poetry Cove