KÉT ÁRTÁNDI.

Országgyülés volt Hatvannál, S az országnak nem javára! Egyetértés: vékony hajszál... Kevés a tett, nagy a lárma;

Holt a törvény, karja gyenge. Magyar népet Isten ójja! Jaj akkor, ha Gritti lenne Magyarország kormányzója!

Pedig óhajt, - s kérdi nyilván: Kit akartok? hát ti?... hát ti? S mig hajlik a sok pártos, hitvány: Szót se veszt rá két Ártándi.

De arcán a felelet kész, S ezt olvassa Gritti róla: Ha rajtunk áll, sohasem léssz Magyarország kormányzója!

S nem sokára híre szárnyal, Hogy pör újul, birtok sérűl, Hogy elütik Sast, Konyárral Az Ártándi-had kezérűl;

Holott pedig még Peterdhez Nyolc portában jussa volna... De ha Gritti lenne!... Nem lesz Magyarország kormányzója!

Fény árad szét Gritti termén. Drága jótól nyög az asztal, Rajta dúsan versenyezvén A magyar föld az olasszal;

De ki nem fog két testvéren Gazda bora, gazda bókja... Nem kiáltják: éljen, éljen Magyarország kormányzója!

S ha víg volt a fényes csarnok: Bús a börtön, mit penész lep; De két kőszál a két bajnok, Meg nem hajlik, törni készebb.

Egy szó tágit a bilincsen, Egy szó mindent vinne jóra... ... Hollók étke, hitvány! mintsem Magyarország kormányzója!

Szürkületkor, Budavárban Rút vesztőpad áll egy szögben; Két hős férfi lép fel bátran, - S a vérsugár fennre szökken...

Az ablakból Gritti néz le, S két lehullt fő ajka szóla: ,Átok rajtad! sohse légy te Magyarország kormányzója!’